DRAVEN SZEMSZÖGE

Abban a pillanatban, ahogy meghallottam a hangot, megállt a szívem.

– Én… azt hiszem, tudok rajta segíteni.

Olyan hirtelen fordultam meg, hogy majdnem kitört a nyakam. És ott állt.

Kaelia.

Az ajtóban állt, sápadtan, mint a holdfény, haja összekócolódott, bőrén még ott voltak az átváltozás nyomai. Úgy festett, mint aki megjárta a poklot, és valahogy visszakúszott onnan.