Sigrid szemszöge

Lökésre nyitottam a szobám ajtaját, és a földbe gyökerezett a lábam.

Először az illat csapott meg – meleg, vajas pirítós, friss eper és a kávé sötét, füstös aromája. Az ágyam melletti kis asztalon egy ezüsttálca pihent, a csészéből úgy gyűrűzött fel a gőz, mintha csak az imént tették volna le. És ott, a matrac szélén gubbasztva, mintha csak oda tartozna, Ronan ült.

A társam.

Feket