Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

SIGRID SZEMSZÖGE

Nem tudtam elhinni.

Ronan csókolt.

Nem álom volt. Nem a képzeletem töltötte ki a hézagokat mindannak a hiányában, amiket ő az elmúlt négy hosszú hónap során megvont tőlem. A szája az enyémen volt – forró, követelőző, dühös, mintha végre elpattant volna benne valami, és úgy döntött, elveszi, amiről addig csak színlelte, hogy nem akarja.

A szívem olyan erővel vert a bordái