RONAN SZEMSZÖGE

Úgy álltam ott, mint egy rohadt idióta, és bámultam az ajtót, mintha puszta akaraterőtől kinyílna. A homlokomat a hűvös fának támasztottam, a fa erezete a bőrömbe vájt, de alig éreztem belőle valamit. Csak a mellkasomban lévő fájdalmat éreztem, élesen és kíméletlenül, mintha valaki kimetszett volna belőlem egy darabot, és hagyta volna vérezni. Sigrid a másik oldalon volt – a társam