SIGRID SZEMSZÖGE

Abban a pillanatban, ahogy léptei elhaltak a folyosón, fülemet az ajtónak nyomtam, visszatartva a lélegzetem, amíg biztos nem lettem benne, hogy elment. Csend. Végre.

Épp csak annyira nyitottam ki az ajtót, hogy kikukucskáljak. A folyosó üres volt, a reggeli fény úgy terült el a padlón, mintha mi sem történt volna. Mintha a szívem nem épp most törne darabokra a mellkasomban.