RONAN SZEMSZÖGE

Az ágy szélén ültem, könyökömet a térdemen támasztottam meg, és úgy bámultam a padlót, mintha válaszokat adhatna, ha elég sokáig nézem.

Mögöttem Sigrid aludt, elfordulva tőlem.

Egyetlen szót sem szólt azután, hogy megálltam. Egyet sem. Csak elfordult tőlem, a vállára húzta a lepedőt, én pedig meghallottam – azt a halk, megtört hangot, amit próbált elrejteni. A sírását. Csendes volt