SILAS SZEMSZÖGE

Egész délelőtt csendes volt.

Nem az a békés fajta csend, amit szerettem – amikor összegömbölyödött valahol a közelemben, olvasott vagy halkan dúdolt magában, miközben én dolgoztam. Ez más volt. Nehéz. Nyugtalan.

Abban a pillanatban megéreztem, amint beléptem az irodámba, és megláttam őt a kanapén.

Rose maga alá húzott lábakkal ült ott, ujjait tördellve az ölében. Nem olvasott. Nem