Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

RONAN SZEMSZÖGE

Lassan ébredtem, ahogy az ember olyankor szokott, amikor minden túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.

A napfény lágyan, aranylón szűrődött be a függönyökön keresztül, felmelegítve a szobát. A testem elnehezült attól a fajta mély, békés alvástól, amiben évek óta – sőt, talán még soha – nem volt részem. Nem üldöztek rémálmok ébredésig. Nem feszült görcs a vállamban. Csak...