SIGRID SZEMSZÖGE

A palota csendes volt, az a fajta mély, nehéz csend uralta, amely csak késő éjjel ereszkedik le, amikor már mindenki más alszik. A holdfény ezüstös, hűvös sávokban áradt be a félig elhúzott függönyökön át az ágyra. Már a hálóingemben voltam – egy vékony, éjkék selyemkombinéban, amely olyan rövid volt, hogy épphogy csak súrolta a combom tetejét. Korábban szándékosan választotta