SIGRID SZEMSZÖGE

„Ronan…”

A neve megtört nyögésként hagyta el az ajkamat, ahogy a nyelve rajtam mozgott, lassan és megfontoltan, mintha minden ízemet ki akarná élvezni. A hüvelykujja gyengéden a csiklómra nyomódott, tökéletes ritmusban körözve, és a gyönyör olyan erővel csapott le rám, hogy a látásom szélei elhomályosodtak.

Istennőm, a látvány.

Ronan sötét feje a combjaim közé temetkezet