SIGRID SZEMSZÖGE

A hálószoba meleg volt és csendes, az egyetlen fényt a lámpák lágy ragyogása és a függönyökön átszűrődő holdfény adta.

Az állótükör előtt álltam, kifogástalanra simítva magamon a mély smaragdzöld estélyit, ami úgy követte a testem vonalát, mintha egyenesen rám öntötték volna. Gyönyörűnek – sőt, hatalmasnak – éreztem magam, de a gyomromban még mindig ideges pillangók táncolta