RONAN NÉZŐPONTJA

Nadine.

Ott állt, mereven, mint egy szobor, kezeit maga előtt összekulcsolva, mintha csak azokkal tartaná egyben magát. Sötét haja szorosan hátra volt fogva, és a szemei – azok az ismerős mogyoróbarna szemek – az enyéimre villantak, mielőtt a padlóra szegeződtek volna.

Évek teltek el azóta, hogy láttam. Régebben ő volt a személyes szobalányom, hatékony és csendes, mindig a