SILAS SZEMSZÖGE

Még mindig a kocsiban ültünk, az egyetem kapuján kívül parkoltunk. A motor már nem járt, de a reggeli napfény már beömlött az ablakokon, megvilágítva Rose arcát, amint a napellenző tükrében a saját tükörképét vizslatta.

Tizedjére is elsimította a haját, ujjai egy kissé remegtek.

"Nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik" – suttogta, a szemei tágra nyíltak és ragyogtak. "S