RONAN SZEMSZÖGE

„Nico?” – suttogtam, ahogy előrehajoltam, és a székem a kőhöz súrlódott. „Hé, cimbi... kérlek, mondd el, mi a baj!”

Sigrid már félig felállt a székéből, arcán lágy aggodalom ült. „Édesem, jól vagy?”

A fiú lélegzete szaggatott, apró zihálásokban tört elő. Csokoládé és könnyek maszatolták össze az arcát.

Sigrid közelebb húzta a székét, hangja szelíd volt, mint a holdfény. „