SIGRID SZEMSZÖGE

A hideg reggeli levegő azonnal megcsapott, amint kiléptem a szobánkból. Végigsüvített a folyosón, belekapott a hajamba, és befurakodott a vékony pulóverem alá, amit csak sietősen magamra kaptam.

Szorosabban fontam a karom a mellkasom köré, és gyorsabb léptekkel indultam Nico szobája felé. Csak rá akartam nézni – meg akartam bizonyosodni róla, hogy legalább békésen aludt a mú