Valen szemszöge

Némán állok, tekintetem a mellkasomhoz szorított nőre tapad. A párámra. Zoyára. Elengedem a derekára fonódó vasmarkomat, hagyva, hogy hátralépjen. Nem hunyászkodik meg. Nem riad vissza tekintélyt parancsoló termetemtől. Felszegi az állát, hátraveti a fejét, és állja a pillantásomat. Vad smaragdszemei egyenesen az én ezüst tekintetembe fúródnak, mentesen attól az ismerős, fojtogató