Valen

Halkan felnevetek, ahogy Zoya úgy viharzik el mellettem, mint egy kibaszott hurrikán, a folyamat során majdnem fellökve a vállával. Rohadtul alig várja, hogy kinyissa azt az ajtót. Ahhoz képest, hogy pár másodperccel ezelőtt még könyörgött, hogy fogadjam el az elutasítását, most úgy viselkedik, mintha nem lennék több egy apró kellemetlenségnél – mintha aki az ajtó mögött van, többet számítan