Abban a pillanatban, hogy kilépek abból a rohadt szobából, úgy érzem, behúznék a falnak. A csizmám nehéz puffanásokkal verődik a fapadlóhoz, miközben végigtrappolok a folyosón.

Az illata – Zoya illata – még mindig úgy tapad rám, mint egy átok, amit képtelen vagyok lerázni. A farkasom mélyen morog bennem, zaklatottan és nyugtalanul.

Azt mondta, randi.

Kibaszott randi – mintha emberek lennénk valami