A gúnyos mosoly meg sem rezdül az arcomon, még akkor sem, amikor a sár csípősen tapad a bőrömhöz, és a megaláztatás úgy lüktet alatta, mint egy friss égési sérülés.

Sabine visszafordul a tömeghez, álla magasan, úgy fürdőzve a figyelmükben, mintha napfény lenne. Teljesen elégedettnek tűnik magával, de ez az a pont, ahol elcseszte.

Mert átadta nekem a rivaldafényt.

És most… én elveszem.

Lassan, megf