Szinte hozzá sem érek az átkozott ételhez.

Testem minden izma megfeszül a dühömtől – attól a dühtől, amit abban a pillanatban kezdtem el táplálni magamban, amikor betettem a lábam az Iron Vow falka területére. A kezeim megrándulnak az emlékre, az állkapcsomat pedig olyan görcsösen szorítom össze, hogy kész csoda, hogy a fogaim nem törtek porrá. A társam – Zoya – a földön térdelt, miközben valami s