Lassan felállok, a lábam megremeg alattam, ahogy a kerekesszék szélébe kapaszkodok, hogy megtartsam magam. A bőr meleg a testétől, tapad a tenyerem alatt. Összeszedem magam, lecsillapítom a légzésemet, és lehajolok – szemlátomást azzal a szörnyeteggel, aki egykor minden ébren töltött pillanatomat kísértette.

Gonosz mosoly húzódik a számra.

„Végre megszabadultam tőled, te rohadék” – suttogom jéghid