A legmélyebben fekvő cella ajtaja nyikorogva kitárul, én pedig belépek. A levegő itt nyirkos, és fojtogat, akár a füst, sűrű a rothadás és a régi vér bűzétől. Fáklyák pislákolnak az egyenetlen kőfalakon, táncoló árnyakat vetve, amelyek démonokként vonaglanak. Vasláncok lógnak a mennyezetről; némelyiket alvadt vér mocskolja, mások még sikamlósak a friss használattól. Megszámlálhatatlanul sok sikoly