A vihar odakint nem csitul. A dörgés nem hajlandó elhallgatni. Újra felmorajlik – hangosabban, dühösebben –, minden egyes csapásával megrengetve a palota falait, vadul lüktetve a bent készülő káosszal összhangban.

Fent a csillár kristályai összekoccannak. A kőoszlopok felnyögnek. Festmények zuhannak a padlóra, törékeny csontokként zúzódva szét. Az egész világ remeg.

De az Alfa Király meg sem mocca