Nehéz sóhajjal talpra állok; undorodom magamtól, amiért egyáltalán habozok – különösen, hogy mindennel Bane-nek tartozom mindazért, amit értem tett. De nem tehetek róla.

Pillantást vetek az orvosra, aki még mindig türelmesen áll ott. – Hadd egyeztessek a társammal, mielőtt én…

– A társam, Valen, adja a vérét. Azonnal.

Zoya hangja úgy hasít át a levegőn, mint a mennydörgés, a mondat közepén belém f