Az út csendben telik.

Bane kibámul az ablakon, elveszve a sötét gondolataiban. Talia szótlanul ül mellette, a kezeit szorosan az ölében összefonva tartja. Én nem szólok semmit, csak teszem a dolgom és úgy csinálok, mintha nem vennék észre semmit. Ő épp feldolgoz, és én pontosan tudom, hogy nem szabad megzavarni ezt a fajta szívfájdalmat.

Végül a hintó lelassít.

Egy csendes, vadvirágos mező közepén