Nyolc órája már. Mancsom úgy veri az erdő talaját, akár a hadi dobok, de az a fattyú sehol sincs. Minden nyom, amit követek, kanyarog, megtörik és szétoszlik, mint a füst a szélben. Farkasom lehelete ködöt von a levegőbe, bőröm alatt forr a düh.

Megtorpanok, orrcimpám kitágul. Romlott energia parázslik halványan a levegőben, feketén és fanyarul. A nagybátyám bűze. De gúnyosan tovasiklik, három kül