„Zoya hercegnő.”

A hang lágy, de határozott parancsként vág át a gondolataimon. Pislogok, és elszakítom a tekintetemet a magasba törő lángokról és a felfelé gomolygó füstről, amely felfalja a szüleim testét a levegőbe kapaszkodó gyásszal együtt.

Megfordulva két ismerős alakot látok – Brynt, aki csendben áll, összekulcsolt kezekkel, és mellette… Bane apját.

Amikor utoljára láttam, sápadt és töréken