Valen gúnyosan elmosolyodik mellettem, ajkán azzal az ismerős, pajkos görbülettel. Mielőtt még közelebb hajolhatna, és valami olyasmit suttogna, amitől valószínűleg az egész udvar előtt elpirulnék, a Főpap hangja zeng végig a hatalmas termen – dübörögve, mélységes tisztelettel és parancsolóan.

„Most pedig” – hirdeti ki, magasra emelve a botját –, „hadd tegye tiszteletét minden egybegyűlt az újonna