Lassan bólint. – A legvonzóbb férfi, akit valaha láttam. Borongós. Csendes. De a szemei… pont olyan elveszettnek tűntek, mint az enyémek. Nem tudtam levenni róla a szemem. És amikor odajött, és leült mellém, azt hittem, kiugrik a szívem a helyéből. – A hangja elhalkul, arcán álmodozó kifejezés suhan át.

Halkan felnevetek. – Te? Idegesen? Ez új.

Félmosolyra húzza a száját. – Nem tudtam, ki ő, Zoya.