Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Amióta Sloane megcsókolta a tenyerét, Roman mintha kővé dermedt volna.
Pislogás nélkül szegezte tekintetét a lány vérrel szennyezett, mégis szánalommal teli arcára.
Kint dühöngött a szél és az eső, a két ember mégis némán, nagyon közelről nézte egymást a félhomályos szobában. A levegő mintha megdermedt volna körülöttük.
Sloane megmagyarázhatatlan módon megértette a férfi tekintetét.
– Roman, meg a