Killian szemszöge

„Cora?”

A név előbb hagyta el az ajkamat, semmint az agyam megállíthatta volna. Az egyetlen, kétségbeesett szó hangosan és nehezen lebegett az étterem félhomályos levegőjében, átszelve a felettünk szóló lágy jazzt.

A közeli bokszban ülő nő kővé dermedt. Barna szeme a rövid távolságból az enyémbe fúródott. Egy gyötrelmes szívverés telt el. Aztán még egy. Valami nyers és kiismerhet