A törékeny testét a mellkasomhoz vonom, arcomat puha, sötét hajába fúrom. A kórházi szappan szaga a bőrébe ivódott, nyers emlékeztetőül arra, hol is vagyunk. – Ó, édesem. Tudom, hogy néha nehéz más családokat látni. De csak te vagy nekem, és én neked. Egy csapat vagyunk. Vigyázunk egymásra.

Mia nehezen a vállamnak dől. Hangja tompán szűrődik át a felsőmön, kicsi és kimerült. – De nem lenne jó, ha