Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Keményen rám nézett, de egy szót sem szólt. Nem bajlódtam azzal, hogy ezt megfejtsem, odavittem neki a kávét, és letettem elé az íróasztalára.
– Köszönöm – mondta, inkább csak dörmögve.
– Szívesen – mondtam, és vártam, hogy beleigyon.
Ehelyett félretette. – Ez minden, Valerie. Vissza kell térnem a munkámhoz.
Bármennyire is szerettem volna, nem feszíthettem ki a száját, hogy letuszkoljam az italt a