El kellett engednem. Egyszer és mindenkorra.

– Preston is mindjárt itt van – mondtam.

Tessa felsóhajtott. – Csak remélem, tudod, mit csinálsz. Mert egyáltalán nem úgy fest.

Egymagában is átlátott rajtam, ezért elfordítottam a fejemet, érezve a sebezhetőséget.

Tessa előrement, Preston pedig nem sokkal később megérkezett. Egy elegáns, fekete öltönyt viselt, és egy nyakkendőt, ami elvileg a ruhámhoz