Killian szemszöge

Szemmel tartottam az apámat, ahogy beléptünk a házba, és a nappali felé vettük az irányt. Ott nem ült le, csak ott ácsorgott a szoba közepén. Én ugyanígy tettem, nem akartam leülni, ha ő sem. Valerie, aki a nyomunkban járt, boldogan helyet foglalt a kanapén. Felhúzta a térdét, és maga alá húzta a bokáját, mint egy izgatott iskoláslány, aki alig várta, hogy hallhassa a legújabb pl