Lowell némán nézte Aureliát, aki erőtlenül sírt Kaelen karjaiban.

– Hüpp-hüpp, Kaelen, cserbenhagytuk Fionát...

– Sógornőjeként hogyan nézzek majd a szemébe ezután? Tényleg hagytuk, hogy a helyébe lépő ellenség megússza, csak mások kedvéért!

– Kaelen, túlságosan szégyellem magam, hogy Fiona elé álljak. Inkább hagyj meghalni...

Arcát Kaelen széles, izmos mellkasába fúrta. Mindkét kezével belekapasz