Magellan teljesen padlót fogott.

Álmában sem gondolta volna, hogy pont itt fut össze Lexivel – a Háború Királynőjével, aki egykor a csatamezők ura volt.

Legszívesebben az ég felé ordítva tört volna ki belőle a nevetés, de összeszorította a fogát, és elfojtotta.

Ebben a pillanatban Magellan kifejezetten őrültnek tűnt.

– Hé, kölyök, maradj a jó büdös fenébe Lexitől – és ne fröcsögj rá a mocskos nyál