TESSA SZEMSZÖGE

A szüleim autójának távolodó motorzúgása a szabadságom édes jelzése volt. Ma kora reggel indultak el a hétvégi kiruccanásukra, három napnyi háborítatlan nyugalmat hagyva nekem. Az üres ház csendje rám telepedett, de a szívem vadul vert. Egyenesen felrohantam a lépcsőn a hálószobámba, lerugdostam magamról a ruháimat, és a padlóra hajítottam őket. Feltúrtam az alsó fiókomat, míg meg nem találtam azt a bizonyos ruhadarabot, amit pont erre a pillanatra tartogattam.

A hálószobám állótükre előtt állva kritikusan végigmérem a tükörképem minden egyes centijét. A fehér bikini, amit szándékosan választottam, legalább két mérettel kisebb rám; a vékony anyag reménytelenül küzd, hogy kordában tartsa a kibomló idomaimat. A melleim nekifeszülnek a szűk anyagnak, míg a bugyi kihívóan bevág a csípőmbe, abszolút semmit sem bízva a képzeletre. A fehér nejlon vékony, szinte áttetsző a hálószoba éles fényében, a csípőnél lévő arany fémkarikák pedig megcsillannak a bőrömön. Balra fordulok, majd jobbra, ellenőrizve a hátsómat. A fenekem párnái kibuggyannak a keskeny textildarab alól. Botrányos látvány, de pont ez a lényeg. Igazítok a nyakbaakasztós pántokon, szorosabbra húzva őket, hogy még feljebb emeljék a melleimet, gondoskodva arról, hogy a keblem domborulatát képtelenség legyen figyelmen kívül hagyni. Végigsimítom a kezemet az oldalamon, a karcsú derekamon, majd a tenyeremet a csípőm ívén pihentetem, elképzelve, milyen érzés lesz, amikor az ő nagy, durva kezei veszik át az enyémek helyét.

Ennek a kis műsornak az időzítése tökéletes. A szüleim épp most indultak el a hétvégi kiruccanásra, három felügyelet nélküli napot hagyva nekem, hogy végrehajtsam a mestertervet, ami minden ébren töltött gondolatomat leköti: elcsábítani a hihetetlenül makacs szomszédomat, Vance-t, és végre rávenni, hogy kibassza a szüzességet a sajgó testemből. Attól a naptól kezdve könyörtelenül rámásztam, hogy betöltöttem a tizennyolcat, de ő folyton elhárítja a leplezetlen közeledéseimet, inkább abba temetkezve, hogy olajosan és koszosan bütyköli a kocsijait és a motorjait.

Vance nem olyan, mint a fiúk a sulimban. A harmincas évei végén jár, nyers, szófukar, és olyan sötét aura lengi körül, amitől a csendes kertvárosi környékünkön mindenki tisztes távolságot tart tőle. Pletykák keringenek róla – veszélyes kapcsolatokról szóló történetek, egy nagyvárosi múlt, amit maga mögött akart hagyni, és egy erőszakos múlt, ami pontosan illik a sebhelyes kézfejéhez és a súlyos tetoválásaihoz. Egy hangos, félelmetes izomautóval jár, és elzárkózva tartja a birtokát. Olyan férfi, aki tudja, hogyan álljon ki magáért; olyan férfi, aki úgy néz ki, mintha puszta kézzel ketté tudna törni bárkit. Pontosan ez a veszély az, ami vonz hozzá. Nem egy velem egykorú fiúra vágyom, aki ügyetlen és görcsösen meg akar felelni. Egy igazi férfit akarok, aki tudja, hogyan vegye el, amit akar, egy férfit, aki habozás nélkül magáévá tesz.

Hónapok óta minden trükköt bevetettem, ami csak eszembe jutott. Figyeltem őt az emeleti ablakomból, memorizálva a teste vonalait és azt, ahogyan az udvarán mozog. A legrövidebb farmer rövidnadrágomat viseltem, miközben a telekhatár mentén sétáltam, ügyelve arra, hogy pont ott ejtsem el a kulcsaimat, ahol láthatja, ahogy lehajolok. A közvetlen látóterében mostam a kocsimat, hagyva, hogy a szappanos víz végigfolyjon a lábaimon, miközben sokatmondóan rákacsintottam a vállam felett. És mégis, a férfi egy merő kőfal. Úgy bánik velem, mint egy gyerekkel, figyelmen kívül hagyja a nyilvánvaló közeledésemet, és elfordítja a tekintetét, valahányszor elkapnám a pillantását. Úgy tesz, mintha a testem nem is létezne, és ez megőrjít. De mára betelt a pohár a játékokkal. Az alhasamban lévő lüktető sajgás túl intenzívvé vált ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam.

Megelégelve a várakozást, és csillapíthatatlan testi vágytól égve, mezítláb vágok át a telkeinket elválasztó, gondozott pázsiton. A hűvös fűszálak csiklandozzák a talpamat, de a bőröm ég a nyári hőségtől és az ereimben lüktető várakozástól. Ez a rövid távolság olyan, mintha egy kifutó lenne, a ragyogó nap pedig a csupasz vállamra tűz, kiemelve a bőrömön már kiütköző verejtékréteget. Lelpek a fűről a felhajtója meleg aszfaltjára; a fekete burkolat melege felszállva éri el a csupasz talpamat.

Pont ott találom, ahol vártam – a garázsa barlangszerű mélyén. A helyiség egy férfias szentély, nehéz motorolaj, benzin, fém és nyers férfiverejték szaga árad belőle. Egy rádió halk zúgásából valami régi blues-rock szól a háttérben, fém szerszámok időnkénti csörrenésével vegyülve. Megállok a bejárat közelében, a szememmel a félhomályos belsőt pásztázva, míg meg nem találom őt.

Félmeztelen, a felsőteste friss izzadságtól csillog, ami kiemeli a mellkasán és a karjain szétterülő tetoválások bonyolult mintáit. A hátán lévő tetoválások a fekete tinta komplex kárpitját alkotják. Vastag, tövises indák fonódnak a nyaka köré, végighúzódva a gerincén, míg el nem tűnnek a nadrágja derekában. Egy nagy, kidolgozott koponya van belevésve a lapockájába, sötét rózsákkal körülvéve. A bőre mély bronzszínűre barnult, könnyű verejtékfény borítja, amitől minden egyes izom kidudorodik a garázs éles lámpái alatt. Nyersnek, erőteljesnek és ősinek tűnik.

A látvány, ahogy a lebarnult, kőkemény izmai megfeszülnek munka közben, kiegészülve a hihetetlenül mélyre tolt farmerrel, amely felfedi a feszes hasizma éles V-vonalát, szinte fizikai csapásként ér. A farmer kopott és fakó, épp elég mélyen ül ahhoz, hogy látszódjanak a csípőcsontjai és a sötét szőrcsík, amely egyenesen lefelé vezet a nadrágjába. A nyelvem sajog a vágytól, hogy végigkövesse azt a sötét szőrvonalat egészen lefelé. A méhem azonnali, kétségbeesett szükségtől lüktet, a bugyimról meg is feledkezem, ahogy a picsám azonnal elázik a síkos izgalomtól. Érzem, ahogy a nedvesség bevonja a legbensőmet, és egyenesen átáztatja a bikinialsóm vékony anyagát. Ott állok, és nyíltan, a szememmel baszom végig a teste minden centijét, hagyva, hogy a pillantásom elidőzzön a mellkasán, a kidolgozott hasán és az erős állkapcsa mentén húzódó sűrű borostán.

Félbeszakítja a munkát, és lassan megfordul, odadobva a villáskulcsát egy közeli asztalra. Hideg, szúrós kék szeme rám szegeződik. Felbosszant, milyen könnyedén megőrzi a vasfegyelmét, miközben ott állok, és a szememmel nyíltan végigbaszom férfias testének minden dicsőséges centijét. Olajfoltos kezét egy sötét rongyba törli, tekintete továbbra is az arcomra tapad, makacsul megtagadva, hogy lepillantson a testemre.

A súlyos csend megnyúlik közöttünk, amit csak a nyári rovarok távoli zümmögése odakintről és a lélegzetvételem hangja tölt meg.

– Mire van szükséged, Tessa? – mély hangja végül megtöri a nyomasztó csendet, és éhes tekintetemet az arcára kényszeríti. Reszelős tónusától borzongás fut végig a gerincemen.

Beljebb lépve a felségterületére, szándékosan nekidöntöm a hátamat a féltett autója polírozott oldalának, titokban abban reménykedve, hogy a bőröm nedvessége mélyen emlékezetes, maradandó lenyomatot hagy a fémen. A kocsi egy érintetlen, fekete '69-es Dodge Charger, sötét fényezése tükörsimára polírozva. Csupasz bőrömet a fekete fényezéshez nyomom, remélve, hogy a testem nedvessége olyan nyomot hagy, amit később le kell majd takarítania.

Megrebegtetem a szempilláimat, édes ártatlanságot színlelve. „Csak gondoltam, átjövök megnézni, hogy vagy. Nem akarod, hogy lemossam a kocsidat? Úgyis csupa víz és szappan leszek, mire lemosom az enyémet.”

Ő csupán végighúzza olajfoltos kezét a sötét borostás arcán, miközben nehéz, tompa sóhajt présel ki magából a színtiszta elutasítás jeleként. „Nem, megvagyok, köszi.”

Egyáltalán nem zavartatva magam az elutasításától, megszüntetem a köztünk lévő távolságot, bátran belépve a személyes terébe, míg a testeinket alig pár centiméter választja el. Most már érzem az illatát – a bőr, az olaj és a forró emberi bőr nyers, bódító keverékét.

A másodperc tört részére elcsípem a sötét vágy nyers, zabolátlan villanását a kék szemében, de ezt gyorsan elrejti a már ismerős jeges pillantása.

Nem tágítok: kinyújtom a kezem, és ujjbegyeimmel finoman végigpásztázom izmos alkarjának vastag, kidagadó ereit. Végigkövetem a bőrén lévő sötét tintamintákat, érezve, ahogy a pulzusa megugrik az ujjaim alatt. Teljesen megszüntetem a köztünk maradt teret, és a mellbimbóim érzékeny, kőkemény hegyét közvetlenül a csupasz, tetovált mellkasának perzselő forróságához nyomom, tesztelve, pontosan meddig bírja még a törékeny önkontrollja. Látni akarom, meddig tudja még úgy tenni, mintha nem akarná letépni ezt az apró bikinit a testemről. Vance megdermed, a mellkasa nehéz lélegzetvétellel emelkedik és süllyed, a bőre perzselően forró az enyémhez simulva.

Figyelmeztetés nélkül meglepett sikoly szakad ki a torkomból, amint nagy, kérges kezei hirtelen véraláfutást okozó erővel markolnak a csípőmbe. Erővel hátralök, és a kocsi hideg fémjéhez szegez. A hátam a Charger motorháztetejének csapódik, a fém enyhén felnyög kettőnk súlya alatt. A kontraszt sokkoló – a fagyos acél a csupasz hátamon, és az ő forró, nehéz teste, amely szemből rám nehezedik. Nagy, olajfoltos kezei a csípőmbe vájnak, a bőrkeményedései felsértik a puha bőrömet. Olyan erővel szorít, ami holnapra biztosan sötét, ujj alakú véraláfutásokat hagy maga után, de az enyhe fájdalomtól csak még jobban megszédülök a vágytól.

Kőkemény farkának nehéz, összetéveszthetetlen domborulata szorosan a puha hasamnak feszül; merevedésének puszta mérete és forrósága azonnal kitöröl az elmémből minden racionális gondolatot, nem hagyva mást, mint az égő, gyötrelmes vágyat, hogy brutálisan megkúrjon. Kemény faszának szilárd nyomása elsöprő, fizikai bizonyítéka a kéjnek, amit oly keményen próbál leplezni. A picsám megduzzad, csuromvizesen tapad a bikinialsómhoz, sajogva azért, hogy letépje a vékony anyagot, és mélyen belém lökje magát.

„Mégis mi a faszt csinálsz?” – morogja, arca leereszkedik, míg a szája kínzóan közel nem kerül az enyémhez, forró lehelete a bőrömet legyezi. A szeme elsötétül, a düh és a vágy olyan keverékétől úszva, amitől elgyengül a térdem.

Közelebb hajolok, állva a tüzes pillantását, miközben szándékosan, lassan végighúzom a nyelvemet az alsó ajkamon, élvezve a feszültséget. „Akarlak.”

Éles, cinikus nevetést hallat, az ujjai olyan erősen szorulnak a csípőmre, hogy elakad a lélegzetem. A kocsihoz szegezve tart, nem engedve, hogy a merevedéséhez dörgölőzzek. „Ja, ezt kristálytisztán világossá tetted minden egyes nap, mióta betöltötted a tizennyolcat. Túl fiatal vagy.”

Az azonnali elutasítás belém mar, táplálva a frusztrációmat. Fészkelődöm a szorításában, próbálva közelebb kerülni a forróságához. „Nem, nem vagyok az, Vance” – feleselek hevesen, megelégelve az idegtépő makacsságát. „Felnőtt vagyok, és tudok magamtól dönteni. Azt akarom, hogy te vedd el a szüzességemet.”

Kínzott nyögés szakad fel belőle, ahogy durván ellöki magát a testemtől, megszakítva az érintkezést. Hátat fordít nekem, frusztrált, remegő kezével durván beletúr sűrű, őszülő hajába. A mellkasa zihál, miközben megpróbálja visszanyerni az uralmát az önkontrollja felett.

Amikor végre visszafordul felém, a forróság a szeméből már teljesen eltűnt, fagyos, áthatolhatatlan hidegség lépett a helyére.

„Nagyon veszélyes játékot űzöl, kislány” – figyelmeztet, sötét ígérettel a hangjában.

Amikor tiltakozva felnyöszörgök, ragaszkodva hozzá, hogy én semmiféle játékot nem játszom, az állkapcsa megfeszül, az izmok megmozdulnak a borostája alatt.

Felemeli merev karját, határozottan a házam felé mutatva. „Csak menj haza, Tessa. Felejts el, és keress egy veled egykorú pasit. Hadd vegye el ő a kibaszott szüzességedet, mert a francba is, az hótziher, hogy nem én leszek az.”