MARCEL SZEMSZÖGE

Mozdulatlanul ülök a magángép félhomályos, csendes utasterében. Tekintetem Gemmára tapad, aki békésen alszik a mellettem lévő, hátradöntött ülésen. Nagy kezem nehezen és perzselő forrón pihen a vastag gyapjútakarón, amely apró térdét fedi – pontosan ott, ahol alig pár perce könyörgött, hogy tartsam. Egyetlen izmom sem rándult azóta, hogy a légzése mély, ritmikus szendergéssé simul