MARCEL

Tiszta, szűretlen odaadással néz rám. Sötét szemének nyers intenzitása egy csapásra kiszorítja a tüdőmből a levegőt; nagyobbat üt rajtam, mint az édes kérése, hogy szopni akarja a farkamat. Hallom a suttogott szavait lebegni a szoba csendjében, visszhangozva a saját szívem nehéz dobbanásai fölött. Imádom hallani, ahogy könyörög érte. Szomjazom az alávetettségét. A farkam veszett, lüktető vá