Felhajtotta az itala maradékát, töltött magának még egyet, és az én poharamat is teletöltötte. – Nem. Azt akarom, hogy a tetőtéri lakásomban élj, de megértem a vonakodásodat, hogy hozzám költözz.

A szavai melegséggel töltöttek el. Nem voltam az a fajta lány, aki hisz a tündérmesékben. Mindig nekem kellett lennem a kenyérkeresőnek, a gondviselőnek kettőnk, Jace és az én számomra, de volt valami elk