TÖBB MINT egy órát késtünk a vacsoráról. Lucia csak egy sokatmondó mosolyt vetett rám, amikor beléptünk, mielőtt szorosan magához ölelt volna.

– Olyan jó látni, hogy jobban nézel ki, és jobban is vagy.

– Tényleg jobban vagyok – feleltem mosolyogva.

– Na, mutasd csak azt a sziklát, amit a bátyám vett neked!

Megmutattam a gyűrűsujjamat, jobbra-balra billentve, hogy a fény megcsillanjon a kő kék tüzé