A plafonra néz, mintha gondolkodna, majd leengedi a tekintetét rám. „Szeretem a játékszereket. És élvezem a veled való játékot. Szóval kedvemre való, hogy a közelemben vagy.” Amíg meg nem unlak. Ezt az utolsó, ki nem mondott részt nem is kellett szavakba öntenie.

„Korábban is voltak más játékszerei?” – nézek körbe. – „Erre való ez a szoba? Ez a játszószobája?”

Ma először elmosolyodik, de nem szól