Marta úgy néz rám, mintha elment volna az eszem – és talán el is ment. Nem gondolkodom józanul, tudom, de képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak. Beviszem Elenát a nappaliba, és ledobom a kanapéra. Abban a pillanatban, hogy elengedem, felpattan, menekülni próbál, de derekánál fogva megragadom, és visszarántom. Küszködik a szorításomban, és sípcsonton rúg. „A francba!” Ez fájt. Figyelmen kív