***Milena***

– Mit mondtál az előbb? – a szavak alig bírtak utat törni maguknak kiszáradt torkomból.

– Akartalak, rendben? Nesze, kimondtam. – Hangja rekedt, sebezhető suttogássá halkult.

Földbe gyökerezett a lábam. A főhálószoba levegője túl sűrűnek tűnt a lélegzéshez. Mellkasom zihált, miközben vallomása visszhangzott a csendes térben. Kemény, keserű gúny szakadt fel az ajkaim közül. – Akartál?