***Milena***

– Hála az égnek, hogy nem látta meg a kamerákat – mondtam, és megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. – Azt nehéz lett volna megmagyarázni. – Óvatosan lehajoltam, és az ágy alá csúsztattam a táskát, elrejtve a szem elől.

Lassan visszahanyatlottam a párnákra, és a plafont bámultam, míg fokozatosan el nem nyomott az álom, miután egy ideig küzdöttem, hogy kényelmes pózt találjak anélkül, ho