***Milena***

A nő gyorsan elzárta a csapot, és bizonytalan tekintettel lépett előre, megkísérelve a távozást.

Lassan elléptem az ajtóból, mire ő feltépte azt, és kisietett.

Most, hogy egyedül maradtam, a mosdókagylóhoz léptem, megmarkoltam a peremét, és a tükörből rám meredő, megtört képmásomat bámultam.

Elvettem a boldogságát. Én tettem.

Miféle kegyetlen játékot űz velem a sors?

Ez a megtorlás? H