***Milena***

Újra a hálószobánkban voltunk, az ágyán ültünk, egymással szemben.

– Szóval mindvégig ide volt bezárva, ebbe a villába? – kérdeztem, azon tűnődve, miért nem jutott eszembe korábban ez a lehetőség.

Bólintott, a tekintete gyengéd és meleg volt. – Haragszol, amiért nem mondtam el?

– Nem – motyogtam. – Megérdemelte. Jobban fáj az, hogy mindvégig azt hittem, a szüleim sosem törődtek velem,