***Milena***

– Hiányoztam, húgicám? – kérdezte Silvano, miközben kegyetlen káröröm ült ki az arcára.

– Hogy… hogy kerülsz te ide? – dadogtam, szemem rángatózott a döbbenettől és a hitetlenségtől.

– Látnod kéne most a képedet! – nevetett fel, mint egy elmebeteg, úgy zihálva, mintha mindjárt megfulladna tőle. – Ennyire sokkol, hogy látsz?

– Tudhattam volna – mondtam a nevetése közepette, megvetéssel