***Rafael***

Már elmúlt délután öt óra, mire a fivéreimmel visszatértünk Barolóból a villába.

Már abban a pillanatban éreztem a hiányát, ahogy behajtottunk a kapun, és amikor beléptem a hálószobánkba, és megláttam, hogy a holmija egy része eltűnt, a szívem a gyomromba zuhant.

Nem volt bennem más, csak düh és neheztelés, de még így is – még mindezek ellenére is – fogalmam sem volt, hogyan élhetnék